Csajozás

Ereszd meg hogy illusztráljam. Ismert meg Johnt. Ma, John halott. Tegnap halt meg, szegényen és magányosan. Miért? Azért mert John félelemben élt. Gyerekkorában, John félt elhagyni az anyja oldalát. A játszótéren a többi gyerek szaladgált és kutatott, de John olyan közel maradt az anyjához ahogy csak bírt. Amikor bemutatták más gyerekeknek, John elbújt az anyja háta mögött amíg a gyerekek elfutottak hogy játszanak nélküle. A félelem miatt, John nehezen barátkozott.

Az általános iskolában Johnt nagyobb fiúk cseszegették és bántották. Félt ellenállni. Arra gondolt hogy ha elverik akkor kevésbé fog fájni ha nem üt vissza. A félelem miatt John általános iskolai emlékei rémálomra hasonlítottak. Így a barátkozás és az iskolába járás a félelemmel és fájdalommal asszociálódott. Ebből az okból, ő folyamatosan lelépett órákról amikor középiskolában volt. Így a félelem miatt John sikertelen lett a suliban és sohasem diplomált le.

Elkezdett egy gyárban dolgozni minimális bérért. Sohasem kért fizetésemelést, mivel félt hogy visszautasítják, így kisebb fizetést kapott mint mások. Egy régi középiskolás barátja, aki milliomos befektető lett, ajánlott Johnnak egy lehetőséget hogy befektesse a pénzét és lebiztosítsa a jövőjét. John félt hogy elveszíti azt a kis pénzt amit befektetne és visszautasította az ajánlatot. A barátja bevállalta a kockázatot és még gazdagabb lett. A félelem miatt John szégyenkezve élt.

Megházasodott egy kövér, undorító nővel mivel sohasem vette a bátorságot hogy randira hívjon egy szép csajt. Pár évvel korábban, volt szerencséje randizni eggyel, de amikor a lány észrevette hogy a pasi félt hogy nem volt elég jó neki, akkor otthagyta. John félt mivel tudta hogy nem keres annyit mint mások. Félt hogy nem voltak jó szociális képességei és hogy nem tud más szép lányokkal ismerkedni. Félt mert nem volt jó alakja, mivel sokat evett a boldogtalansága miatt. Megpróbált tornázni, de feladta mert félt hogy nem sikerül neki. A félelem miatt John megelégedett azzal a nővel akit senki sem akart és azzal a testtel amit senki se kívánna még a legrosszabb ellenségére sem.

Johnnak sohasem voltak gyerekei. Nem engedhette meg magának. Félt hogy szégyenteljes életük lesz, és így halasztgatta a dolgokat abban reménykedve, hogy jövőre a dolgok jobbak lesznek. „Elviszem a három jegyet a lottózóba, ugyanazokat a számokat mint tegnap.” Ez volt a nap fénypontja John számára. Sohasem nyerte meg a lottót és egy nap végre felfogta hogy kifogyott az időből hogy gyerekeket csináljon. Ez az a nap volt amikor a túlsúlyos felesége szívelégtelenségbe halt bele álmában. Ez nem történt volna meg ha lett volna pénze. Felvett volna egy személyes edzőt hogy segítsen a feleségének lefogyni és egy orvost hogy felügyelje az egészségi állapotát. John sikere inspirálhatta volna a nőt hogy diétázzon. Ez nem történt volna meg ha születnek gyerekei, mert eszébe juttatták volna hogy értük maradjon egészséges és erős, valamint a gyerekek gondoskodtak volna róla. A félelem miatt John egyedül maradt a világban.

John nyugdíjba vonult és az élete utolsó éveit azzal töltötte hogy egy szegény otthonban lassan, és folyamatosan meghalt. A nyugdíja nem volt elég hogy kifizesse az albérletet. Tegnap, John szegényen magányosan halt meg mivel kialakította azt a szokást hogy megeressze hogy a félelem parazitája hozza meg a döntéseket helyette. Mindnyájan a szokásaink rabjai vagyunk; sajnos John, rabja volt a leghalálosabbnak. Az ezerfejű parazita elfoglalta az életét és helyette élt. Minden alkalommal amikor John megeresztette hogy döntsön helyette, a parazita erősebbé vált. És ahogy erősödött annál nehezebb volt leküzdeni. Így John abbahagyta a harcot és egyesült vele. Elfogadta a tényt hogy a sors arra szánta hogy az életét félelemben élje. A félelem miatt, John szegényen és magányosan halt meg.

John beleegyezett hogy abbahagyja a harcot. Mindannyiunknak megvan ez a választása, de ellenállunk hogy a napunk összes percét uralja. Ellenállunk neki mindig amikor odamegyünk egy lányhoz még akkor is ha tudjuk hogy nem fogunk tetszeni neki. Ellenállunk neki amikor felhívunk egy potenciális klienst, még akkor is ha lehet hogy visszautasít. Ellenállunk neki amikor elmegyünk az edzőterembe annak ellenére hogy csak az egyesült államokban több tíz milliókban mérhető azoknak az embereknek a száma akik megpróbáltak formába jönni és nem sikerült nekik. Ellenállunk hogy abbahagyjuk a harcot mert nem akarjuk hogy úgy éljünk és hogy úgy haljunk meg ahogy John tette. Harcolnunk kell folyamatosan és folytatnunk kell hogy a parazita fejeit egyenként levágjuk. Az a pillanat amikor abbahagyjuk a harcot ugyanaz a pillanat amikor átadjuk az életünket a parazitának. A pillanat amikor abbahagyjuk a harcot az a pillanat amikor beleegyezünk hogy egy másik Johnná váljunk. Az a pillanat amikor abbahagyjuk a harcot az a pillanat amikor az életünk megszűnik és a létezés elkezdődik.

Félelemben éltem az életem a kései tinédzser korszakomig. Amit John életéről el lett mondva a középiskolai sikertelenségig teljesen igaz rám. 18 éves korban egy túlsúlyos szűz voltam iskola nélkül, barátok nélkül, nem volt ambícióm,karrierem és jövőm se. Az életem egy magányos halálba vezetett egy szegény otthonba. De Johnnal ellenben, én a jó döntést hoztam. Eldöntöttem hogy az életemet harcosként kezdem el élni. Megszorítottam az öklömet és leütöttem a parazitáról az első fejet. Abbahagytam a dohányzást. Ezután gyorsan, még egy döntést hoztam. Abba hagytam azt hogy túl sokat egyek. Még egy fej leesett! Még több döntés következett, magába foglalva a befektetést az otthoni edző készletembe, önsegítő könyvek vásárlását és egy önálló vállalatba való befektetést. De az egész egy egyszerű döntéssel kezdődött amit 2002 Szeptember elsején hoztam meg.

És itt vagyok, két és fél évvel később. 21 éves vagyok és sohasem éreztem magam jobban az életemben. Levettem az ingem mielőtt belekezdem volna ennek a bekezdésnek az írásába hogy ránézhessek a duzzadó erekre a karomon és hogy mosolyoghassak írás közben. Imádom a testemet, és a nők is. A nyár folyamán, nem kell próbálnom barátnőt felszedni – a nők próbálnak felszedni engem. Valami történt, most már nem vagyok kövér. Három könyv van az asztalomon. Egy a hangszórókon balra tőlem. És egy csomó a polcon mögöttem. Négy üzleti magazin ül a Tv-men jobbra tőlem. Valami történt, nem vagyok tanulatlan. Az ajtónál egy kulcstartó van egy olyan kocsi logójával ami legtöbb embernek sohasem lesz módjában megvenni. Pár hét múlva ráakasztok egy kulcsot a kulcstartóra, és elindítom ugyanazt a kocsit, és elhajtom a parkolóról. Valami történt, nem vagyok továbbra szegény.

A minap elmentünk egy pár barátommal egy bevásárlóközpontba. Felmentünk az épület legfelsőbb emeletére, és ahogy ott álltam, a város legnagyobb bevásárlóközpontján a hét legforgalmasabb napján, összeszedtem az összes erőmet és a tüdőm legnagyobb erejével azt kiáltottam hogy „SSZAAABAAADSSSÁÁÁÁGG!!!” És ekkor csend lett. Ezer ember három emeleten megállt és felém nézett. Hirtelen észrevettem hogy mindenki engem néz minden irányból és teljes tudatában voltam hogy mindenki azt gondolja hogy teljesen őrült vagyok. És tudod mit, nem érdekelt! Nagyot nevettem, és miután kaptam egy magas-ötöst az egyik meglepett barátomtól, folytattam a sétát, és olyan önbizalomtelten éreztem magam mint maga az isten ha lejönne a földre. Valami történt, nem félek többé. Sok dolog történt, mind azért mert egy egyszerű döntést hoztam azon a Szeptemberi estén.

Szeretném ha tennél most valamit. Szorítsd meg az öklöd, szorítsd meg olyan erősen hogy érezd ahogy a körmeid behatolnak a bőrödbe. Szorítsd meg olyannyira ahogy csak bírod anélkül hogy fájdalom miatt kiáltanod kellene. Tedd meg most. Jó, de még ne ereszd el. A míg az öklöd még mindig meg van szorítva, mond ki ezt hangosan, „Nem fogok többé félelemben élni. Nem fogok többször hagyni hogy a félelem beleavatkozzon a döntéseimbe. Nem fogom többé hagyni hogy a félelem leállítson hogy sikereket érjek el. Ma felemelem az öklöm és leütöm a parazita első fejét. Ma, megfogadom hogy addig fogom ütni a fejeket amíg egy fej se marad és a parazita örökre meg nem hal. Ma, eldöntöm hogy abbahagyom azt hogy félelemben éljek és mostantól szabad leszek. SZABADSÁG! A SZABADSÁGOT VÁLASZTOM!” Most ereszd el az öklöd. A fájdalom amit éreztél a félelemmel teli élet fájdalma. A megkönnyebbülés amit most érzel a szabadság élvezete.

Most szabad vagy. Szabad a láncoktól, szabad a félelem börtönétől. Menj és szabad ember módjára élj tovább. Élj, nevess, szeress és halj meg idősen, boldogan, sikeresen, és körülvéve számtalan gyerekkel, unokával és dédunokával. Élvezz ki minden pillanatot mert mielőtt észrevennéd, a mai nap egy ősrégi emléke marad egy öregember fiatal korának.